Rengeteg, sokszor alaptalan félelem kering az intim gyantával kapcsolatban, ami sok embert megakadályoz abban, hogy kellően körültekintően döntsön. Ezeket vesszük most végig. Remélem ezzel is segíthetek abban, hogy a számodra legmegfelelőbb döntést meghozhasd, mert valljuk be, hiába akarnám mindenkire rátukmálni, nem mindenkinek ez a legjobb megoldás.
Az első és legnagyobb félelem az a kezeléssel járó fájdalom.
Emlékszem, amikor még én sem tudtam milyen, elképzeltem, hogy milyen lehet. Sokszor van az, hogy valamit elképzelünk, sőt a lehetséges legrosszabbat képzeljük el, ami sokszor be sem következik. De hát az emberi elme nagyon körültekintő szokott lenni a félelmeket illetően.
Szóval, amikor én elképzeltem, tudtam, hogy mennyire fáj az, ha egy szál szőrt kihúzol, legyen az szemöldök, vagy ami nagyon hasonló terület a hónalj. Tinédzser koromban pedig kipróbáltam szemöldökcsipesszel kihúzni egy szál szőrt a szeméremdombon. A poén az volt, hogy a szőrszál olyan, erős volt, hogy ki sem tudtam húzni, csak tépkedtem, gyötörtem szegényt és iszonyat fájdalmas volt.
Ezért el sem tudtam képzelni azt, hogy valaha is bevállaljam az intim gyantát. Azt hittem, hogy amikor egy csíkot tépnek, olyan, mintha a sok szőrszál egyenként kihúzásával járó fájdalmat összeadnád. Én nem összeadtam, szerintem inkább szoroztam és valami iszonyat erős fájdalmat tudtam elképzelni.
Egészen addig, amíg el nem merészkedtem egy intimgyantára, ismerősöm meggyőző tanácsára.
Azóta tapasztalatból mondhatom, hogy közel sem fáj annyira, sőt, amikor azt az egy szőrszálat gyötörtem sokkal jobban fájt, bepirosodott a bőröm.
Miért is? Most már ismerem a menetét, láttam, tapasztaltam, tudom, hogy sok tényezőt számításba kell venni, ami miatt tényleg kevésbé fáj.
Először is a bőr megfelelő előkészítése, a gyanta állaga, minősége, a technika, a mozdulat, a kencék, az utóápolás, mind-mind nagyon fontos az úgymond gyantázási élményben, az eredményben, a bőr kímélésében. Még vannak egyéb trükkök is, amik maradjanak kulisszatitkok, nem beszélhetek róluk, de tény, hogy tényleg élménnyé lehet tenni az elviselhetetlen fájdalom helyett.
A nagy félelmekkel ellentétben tanúsíthatom, hogy közel sem olyan fájdalmas, inkább kellemetlen.
Az első alkalommal szoktak az emberek félni és pont ezért az a legkellemetlenebb. Ebben, nagy mértékben közrejátszik a vérbe kiszabaduló adrenalin is, ami felerősíti a fájdalomérzetet. Következő alkalommal az ember már tudja, hogy mire számítson, de mégis kellemes meglepetés éri, mert még annál is kevésbé fog fájni. Sokan végigdumálják az egészet, mert észre sem veszik. Közben minden egyes kezeléssel egyre vékonyabbak a szőrszálak, egyre kellemesebb élmény lesz.
A következő nagy félelem a bőrrel kapcsolatos, hogy mennyire sérül a bőr. Ebből a szempontból nagyon fontos, hogy, hol ki, milyen technikával, anyaggal, előkészítéssel végzi a gyantázást, ugyanis, óvatlan kezek igenis komoly sérüléseket tudnak okozni a bőrön, hallottunk és láttunk is elég maradandó sérüléseket.
Itt megemlíteném, hogy sokan azért nem mennek el gyantáztatni, mert már voltak és nagyon rossz élmény volt számukra. Lehet, hogy utána borogatni, kenegetni kellett a területet, esetleg véraláfutásos lett, vagy kisebesedett. Ezért nagyon fontos, hogy megválogassuk a módszert, az anyagot, a helyet, az embert, mert minden ezen múlik. Hallottunk olyat, hogy egyes kozmetikusok patronos gyantával és textilcsíkkal gyantáznak intim területen, aminek hallatán és belegondolva elborzadtunk. Ez nagyon fájdalmas tud lenni, ráadásul beleragadhat gyantával, textilcsíkkal együtt és így a kozmetikus csak gyötri, tépkedi a bőrt. Ennek eredménye, hogy a bőr felszakad, sérül és véraláfutások keletkezhetnek, amik olykor csak hetekkel később gyógyulnak.
Ezeknek az embereknek azt ajánlom, hogy adjanak maguknak és az intim gyantának még egy esélyt és menjenek el egy olyan helyre, ami erre szakosodott, járjanak utána, hogy ők biztosan jók ebben, próbálják ki ott. Ha itt sem elégedettek az eredménnyel, akkor valószínű az intim gyanta nem az ő módszerük és valami más megoldást kell találniuk.
Sokan aggódnak, mert érzékeny a bőrük, ugyanakkor vastag a szőrük, akárcsak nekem. Az esetek 95-98 százalékában ez sem probléma, mint ahogy ez nálam sem volt az, de igen akad nagyon ritkán olyan vendég, akinek nem bírja a bőre a gyantát.
A következő nagy téma a szőrbenövés, ami előfordulhat gyantázás után. Ez akkor következik be leginkább, amikor a szőr nem elég erős ahhoz, hogy átszúrja a felhámot és elkezd befelé nőni, esetleg begyullad. Ezt is ki lehet védeni megfelelő módon, mint például rendszeres radírozással, amihez, mi szoktunk is adni egy adagot a vendégeinknek, ápoló krémmel együtt. Így minimálisra csökken az esetleges szőrbenövések mértéke és a vendégeink nagyon elégedettek.
Majdnem kihagytam az egyik, ha nem a legnagyobb félelmet, ami pedig maga a kezelés intimitása. Ezt teljesen meg tudom érteni, mert az ember a nőgyógyásznál és az urológusnál tárulkozik így ki és tényleg nem mindennapos. Ráadásul egy olyan területet bíz rá egy másik emberre, amit hát ugye nem mindenkinek mutogat. Sokan, sőt a legtöbben nagyon szemérmesek vagyunk, ezen nincs mit olyan nagyon magyarázni.
Sokan a szexualitásról sem merünk nyíltan beszélni, nem, hogy széttenni a lábunkat idegenek előtt. Emlékszem az első alkalomra a nőgyógyásznál, hogy mennyire pánikba estem akkor. Ráadásul a nőgyógyászok nagy része férfi, ami dupla sokk. Ezért értékelem nagyra azt a bizalmat, amivel vendégeink megtisztelnek minket. A szemérmességgel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy az első alkalom érzetre a legcikibb. Aki fél és szégyenlős, az maga a vendég. A kozmetikus, már látott pár száz meg ezer nemi szervet, úgyhogy neki ez egy rutin és a munkájára koncentrál. Nem fog rácsodálkozni, nevetni, inkább segítőkész és oldja a feszültséget. A második, harmadik alkalomtól meg már minden olyan természetes, mint amikor az ember fodrászhoz megy. Ilyen szempontból az első alkalmon túl kell lenni. a félelem az csak a mi fejünkben van, azért mert egy teljesen új és szemérmes témáról, műveletről van szó, ez teljesen normális, és ha ilyenkor idegesek vagyunk nyugodtan fogadjuk el.
Teljesen normális idegesnek lenni, a körülmények és egy jó kozmetikus pedig majd lehet, hogy teljesen kizökkentenek belőle. Egy idő után úgyis oldódni fogunk. Legfőképp magunkkal legyünk türelmesek, elnézőek, mert sokszor magunkat tudjuk ezzel kikészíteni.
És megnyugtatlak, nem te vagy a legszőrösebb, legrondább, legidegesebb, leghülyébb és mi tényleg úgy szeretünk, ahogy vagy.
Akkor vegyük át még egyszer a legnagyobb félelemeket az intimgyantával kapcsolatban:
András Andi voltam, kívánok mosolygós napokat, éljen a simaság!
Ne feledjétek, mindannyian csodálatosak vagyunk és egyediek. Sziasztok!