A domináns férfi

A macsó férfi
szeptember 7, 2015
Miért élmény nálunk a gyantázás?
november 18, 2015
Mutasd az összeset

A domináns férfi

A nőies és a macsó férfiak után elérkeztünk a domináns férfihez, aki tele van olykor ijesztő erővel. A domináns férfi a nyers erőt képviseli, de nem mindegy, hogy mi is motiválja ezt az erőt, és itt volt egy nem kis bibi. Kiváló, de érzelmileg nagyon nehéz és kicsit hosszadalmasabb tanulmány volt számomra, mint a macsó férfiak. Segített szembe nézni az apámmal és felszámolni sok-sok tévhitet, amit addig meggyőződéssel dédelgettem magamban.

Elnyomóból elnyomott

Bár tudtam, hogy egyik végletből megyek a másikba, elnyomóból most elnyomott leszek és ez nem feltétlen jó, valahol mélyen éreztem- de ez akkor nem volt annyira tudatos-, hogy ezt is végig kell csinálnom, hogy visszaérjek a középpontomba. Akkor épp bölcsnek éreztem magam és azt hittem, hogy ez a végcél. Néha elszáll az ember, hogy milyen sokat tud, de az élet megoldotta a maga frappáns módján és megmutatta a lényeget. Végül is mindegy volt, ösztönösen mentem előre, hagytam, hogy sodorjanak az események. Akkor nem tudtam megállapítani, annyira nem is akartam, hogy jó-e vagy rossz, amit teszek. Néha görcsös voltam, néha kényszeres, vágyakozó, annyira akartam… Akartam kapcsolódni a férfihoz, ezért sokmindenbe belementem, ennek motivációit csak jóval később tudtam meg. Másik oldalról pedig helyre akartam rakni az életem, a bennem levő párkapcsolati mintákat, boldog akartam lenni.

Idővel rájöttem, hogy a megállapodhatnék és a perfekcionizmus, azon szakaszában az életemnek nem fért össze. Nem volt mit tenni, csak hagytam, hogy  elmerüljek a mélyről feltörő érzelmek fájdalmában, reménykedjek, várjak, szeressek, gyűlöljek, elengedjek aztán jött a sok-sok meglepetés

Anyám és apám

Ahhoz, hogy összeálljon a kép vissza kell menni az apámig, aki furcsa egyvelege a férfiasságnak és a nőiességnek. Otthon anyám mutatta az irányt, hozta a döntéseket, amiket fondorlatosan elért, hogy apám mondjon ki, ezt jól csinálta. Ő volt az, aki szeretett új dolgokba belevágni, merész volt és hajthatatlan, apám pedig megtámogatta mindezt. Ebből a szempontból mondhatnám, hogy anyám hordta a nadrágot. Másik részről pedig apám elég arrogáns volt, anyám sokáig csak nyelt és bólogatott, emlékszem aztán jöttek a veszekedések, anyám öntudatra ébredt. Apám szeretett szekálni, hánytorgatni, anyám szeretett szenvedni. Ők a maguk sajátos módján szerették egymást és engem is. Szóval, úgy érzem anyám vezette apámat, bátrabb volt, erősebb, viszont apám dominált. Néha nagyon dühbe gurult, elpattant az agya és tehetetlenségében eljárt a keze, de csak rám emelt kezet. Rettegtem tőle, amikor dühös volt… haptákban kellett állni. Nem tudott mást adni, azt adta, amit ő is kapott.

Szembesítés

És akkor elérkeztem ahhoz a ponthoz, hogy miután elváltam, túlvagyok a macsókon készen állok, hogy szembenézzek a domináns férfiakkal, akiktől tudatalatt rettegtem. Persze, hogy az apám miatt féltem tőlük. Hasonlóan nyomtak el, ahogy ő és hasonlóan reagáltam, ahogy nála. Megadtam magam, lementem kutyába, tudtam, hogy nem mondhatok ellent, mert akkor jöhet bármi… biztosan bántani fognak. Legalábbis azonnal ez kapcsolt be. Kemény időszak volt ez. Rájöttem, miért biztosítottam be magam nőies férfival így első nekifutásra, ő legalább nem bánt, mi több én nyomhatom el őt és visszaadhatom neki képletesen azt, amit elszenvedtem. Teljes kontroll az életem felett, annak kellett történnie, amit akartam, és ez a legegyszerűbb olyan emberrel volt, aki nem mond ellent. Ezt felismervén elkezdtem azon dolgozni, hogy alárendeljem magam a férfinak és kioltsam magamból a vágyat a dominanciára.  Azt hittem ez a helyes. Ami mindezt megnehezítette, az a mély önismeret és emberismeret volt. Többet tudtam és láttam, mint ők és jobban láttam a megoldásokat, okokat. Ezzel alárendelni magad egy önigazolásra vágyó személyiségnek, nem kis feladat, de mindenképp teshezálló volt.

Az alárendeltség tehetetlensége

Legalább az irány jó volt, el kellett engednem azokat a mintákat, amiktől kényszeresen domináltam. És itt jött a java… Azért domináltam, hogy ne domináljanak, védtem magam, mert féltem, rettegtem és közben gyűlöltem a helyzetetet, mert tehetetlenül kellett elviselnem a dominanciát. Sokszor éreztem, hogy mennyire gyűlölöm a férfiakat, az apámat, nincs ezen mit szépíteni. Így amikor újra át kellett élnem, hogy dominálnak, kritizálnak, sértegetnek, irányítani akarnak, és meg akarják nekem mondani, hogy mit hogy csináljak, sokszor verte ki a biztosítékot. Minden alkalommal szépen kivezettem magamból az érzéseket, elengedtem, megbocsátottam, elfogadtam és vért izzadva tanultam meg szeretni. Közben a férfiak váltogatták egymást. Olyan volt az egész, mint egy gyorstalpaló tanfolyam. Mindenki hozta a leckéket és amint megoldottam őket, már állt is tovább. Minden elengedés után eljutottam arra a pontra, hogy kezdtem nem érteni mit ettem a férfin, miért voltam érte úgy oda. Egyre nagyobb kihívások jöttek, amik egyre mélyebbre szántottak. Egyre hevesebb érzelmek fentje és lentje váltogatta egymást

Elfogadás

Mindig igyekeztem elfogadni a férfit, ahogy van, nagyon nehéz volt, de ezáltal mindig helyre került bennem egy újabb puzzle. Feltétel nélkül elfogadni az embert hibáival együtt, úgy, hogy közben önmagam maradjak, nagy kihívás. Az önértékelésem közben rohamosan erősödött, az elengedést is mesteri szintekre emeltem. Elfogadtam, hogy az élet sokkal jobban tudja helyettem, hogy ki való hozzám, aki menni akart hagytam, ha pedig én akartam lépni, mentem. Közben elemeztem, igyekeztem egyre jobban belőni, hogy ki való hozzám, így a vége felé rájöttem a latin kultúrák állnak hozzám a legközelebb, fontos a szenvedély, hisz mindent szenvedéllyel csinálok az életemben, nem szeretem az állóvizet. Rájöttem, hogy ezekben a férfiakban ismétlődnek egyes minták.

Miért dominál?

Az egyik legfontosabb, a dominanciájuk oka ugyanaz, mint nálam: náluk az anyával kapcsolatos érzelmek, sérelmek, fájdalmak. Bennem az anyjukat büntették így vagy úgy. Nem tettlegességre gondolok itt, hanem például a játszmák, a kritikák, mellőzés, az elvárás, hogy szolgáljam őket, az önzőség, vagy, hogy nem lehet igazam, hiába látok valamit jól. Amikor az anyjukról kérdeztem, mindig megtaláltuk az anyában a keménységet és a hidegséget, volt akit kiskorában elhagyott az anyja.

Hideg anya megtorlása

Aztán találtam egy nagyon érdekes mintát is. Rájöttem, hogy miért van az, hogy, ha hideg vagyok és elutasító, akkor kenyérre lehet őket kenni, ha pedig kedves vagyok és megnyílok érzelmileg, akkor bezárnak és elfordulnak tőlem. A hidegséghez és elutasításhoz kötötték a szeretetet, mivel az anyjuk így nevelte őket, így szeret a nő és ezt a sémát húzták rá kapcsolataikra, mindamellett, hogy bűntették is a nőt emiatt. A szeretettel és az érzelmi kitárulkozással nem tudtak mit kezdeni, hiszen őket nem így szerették. Valószínű az elutasításon keresztül átélt fájdalomra is emlékeztette őket az őszinte szeretet és megbocsátani nagyon nehéz, főleg egy erős, büszke embernek.

Kontroll

Ők is védik magukat a fájdalomtól, ha pedig kontrollálnak, urai a helyzetnek, nem történhet váratlan esemény. Ha történik, könnyen elönti őket a düh és hajlamosak a pusztításra. Mindemellett birtokolnak és a nő is a birtokuk, tulajdonuk, nem érhet hozzá senki, nem osztozkodnak és nem kötnek kompromisszumot. Ha a nő akaratuk ellenére ki akar lépni a kapcsolatból, kicsit sem fogják azt könnyűvé tenni, nem tűrik az ellentmondást, mivel kudarcnak élik meg, tehát gyengeségnek.

Ha gyerek van, mindez bonyolítja a helyzetet, könyörtelenné válhatnak a nővel szemben. Ha a nő megcsalja őt, sok jóra nem számíthat, inkább készüljön fel a bosszúhadjáratra, hiszen a férfi büszkeségén csorba esett, felszarvazták.

Nagyon félnek a gyengeségtől ezért szeretik erejüket és hatalmukat fitogtatni, mintegy kompenzálva mindezt, belül viszont nagyon gyengék és sérülékenyek, nem mernek megnyílni a nőnek igazán, mert félnek a fájdalomtól, a sebezhetőségtől.

Hogyan változhatnak?

Talán a legfontosabb az anyával való kapcsolat rendezése, elfogadás, megbocsátás, a sok elfojtott düh kivezetése. A nőnek nagyon nehéz őt rávezetni a változásra, hisz, ha fáj a nőnek, nem motiválja, nem kelt benne bűntudatot, legalább is ott legbelül, ha felszínen máshogy is látszana. Nem érez együtt a nővel, hisz saját mély sérelmei kapnak elégtételt.

Nagy trauma, nehéz élethelyzetek amik rávezetik a felismerésre már inkább esélyesebbek, viszont velük nehezebb együtt dolgozni, mert nehezen ismernek be bármit is. Egyik fontos mozgatórugójuk, hogy nekik legyen igazuk, ez pedig sokszor csak nagyon nehezen áttörhető pajzs. Ezért sok türelmet igényelnek. Ha társként segíteni próbáltam, vagy betonfalakba ütköztem, vagy részleges falakba, de ott már nagyon sokat tudtam segíteni és a férfinak az egész élete új értelmet nyert, sokminden a helyére került benne.

Fontos lenne megtanulniuk, hogy mit jelent az alázat és gyakorolni azt, hogy mit jelent az elfogadás, az elengedés és a megbocsátás.

Ha erre képesek, egy csodálatos életet tudnak megtapasztalni.