A férfias nő

Egy csíkos nap
január 6, 2014
A nőies nő
augusztus 4, 2015
Mutasd az összeset

A férfias nő

Az utam során felismertem, hogy bár minden ember egyedi, mégis tipizálható viselkedési jellemzőkbe sorolhatóak. Az általánosítás, sokat segít abban, hogy rájöjjünk, amire rá kell jönnünk és megtaláljuk a helyünket a világban. Nos, kezdjük a sort a férfias nővel, mint amilyen jómagam is vagyok, legalábbis ez volt a kiindulópont, a felfedezések, pedig izgalmasak és nagy alázatra tanítanak.

 

Férfias nő

Milyen is a férfias nő?

Sok férfias nő nem ismeri be természetét, de könnyen felismerni nála gyengébb, irányítható párjáról, karrierizmusáról, dominanciájáról, törtetéséről, erejéről, amivel sokszor az erős férfiakat is kenterbe veri.

Miért lesz egy nő férfias?

Helyesbítenék: Hogyan lesz egy nő férfias? Sok tényező határozza meg és mindez még gyerekkorban vagy akár a fogantatás pillanatában jelentkezik. Rengeteg férfias nővel volt dolgom, elemeztük őket, akárcsak önmagam, így következtetésem elég megalapozott.
Az első férfiasító hatás ami éri még az embriókorban a nőt az maga az elvárás, egyben az apa önmaga felé támasztott elvárása, hogy fiúgyermeket nemzen. Ez az elsőszülötteknél a legerőteljesebb, hiszen sok évszázados beidegződés, hogy az első szülött fiúgyermek legyen, aki továbbviszi a család nevét. Annyira erős ez az elvárás, de sokszor az apa tudatosan nem is észleli. Sejtszinten van benne jelen és nyomásként nehezedik a magzatra, akiben ezáltal az első blokkok között ez is kialakul. Később a magzat, a lány igyekszik megfelelni az elvárásnak és fiús lesz, hogy szeresse és elfogadja az apja.

Magzati kor…

Ez az elvárás egész magzati kor során jelentkezhet. Előfordul, hogy az apa néha görcsöl is ezen, vagy az anyával szó esik róla, hogy mi van ha lány lesz. A nemmel szembeni elvárás nagyon nagy nyomást tud helyezni a magzatra és mindenképp sérül általa, ha azt akarják, hogy fiú legyen, ha azt, hogy lány. Ez vagy dacban, vagy megfelelésben mutatkozik meg.
Nem egy olyan példát meséltek férfias nők, ahol az apa akár hónapokig rá sem nézett lánygyermekére, mert nem tudott megbocsátani neki, hogy lány lett.

Hogy lettem férfias?

Nem vagyok első szülött és az elmondások szerint nem is vártak fiúnak, de a szüleim falusi székelyek lévén egy olyan közegben szocializálódtak, ahol a nőnek minden férfimunkához értenie kellett, nem lehetett gyenge, nőies, gyengéd. Mondanom sem kell, engem is ebben a szellemiségben neveltek, jobb híján én voltam apám jobb keze és mindenben segítenem kellett neki a ház körül, a földeken vagy ha építkeztünk. Akkor jópofának tűnt és büszke is voltam rá, hogy minden korombeli fiút lepipálok kézügyességben, hozzáértésben, erőben, és mindenki a fiához vagy az unokájához akart adni, mert olyan ügyes és életrevaló vagyok. Később ez már nem volt annyira vicces… Erre ráment az első kapcsolatom.

A negatív motiváció ereje

Mindemellett szüleim megalázással, lenézéssel motiváltak, sosem tudtam elég jó lenni nekik és mindig mindent jobban kellett volna csinálnom. Elhitették velem, hogy középszerű vagyok és ehhez híven teljesítettem az iskolában is, közben ácsingóztam a tökéletességre, az elfogadásra, a szeretetre, de ilyen mélyre beégetett mantrákkal, amiket ők tápláltak belém, ha már jobb lettem volna saját magamat kezdtem el szabotálni, hogy nekik mindig igazuk legyen: én nem vagyok elég jó semmihez, mindent csak elrontok, hülye vagyok és nem viszem semmire.
Nem kis erőfeszítésembe telt, hogy mindezt megtörve idáig jussak: harcoltam magammal, harcoltam velük és a múlttal, ami a jelenben akadályozott napról napra. Egyik oldalról megadtam magam az általuk kialakított kontrollnak, amiből nem volt menekvés. Feladtam magam, hogy túléljek, azt kellett tennem, amit ők akartak, nem igazán valósíthattam meg személyes akaratot, hiszen ők jobban tudták, hogy mi is nekem a jó.
A férfias nők apja általában domináns, érzelmi/mentális/fizikai sakkban tartja leányát, aki erre daccal reagál, kemény bizonyítási kényszer alakul ki benne, de közben behódol a felsőbbrendű akaratnak, amit a család/apa diktál. Ez a két véglet dolgozik benne, lavírozik a megfelelés és a dac között, pont ezért később is gyakran ütközik falakba.

A harcos

A férfias nő harcos jellem, aki meg akarja mutatni, hogy elég jó, hogy végre szeressék, elfogadják és egyben bebizonyítsa, hogy jobb, mint a férfi. Az a baj, hogy a férfi szeretetét nem tudja megkapni úgy, hogy közben harcban áll vele, ez sarkallt engem is arra, hogy változzak. Egy darabig jó volt mellettem a nőies férfi, akit ledominálhattam, akinek én mutattam az irányt, ő meg csak követett, szeretett, felnézett rám.

És a szeretet…

A férfias nő apja, de lehet, hogy anyja sem tudja kifejezni szeretetét, nem tud érzelgős lenni, nem tudja azt mondani leányának, hogy szereti vagy megölelni őt. Nem tud gyenge és gyengéd lenni és lányától is ezt várja el. Felnővén ezek a nők vagy nagyon érzelgős nőies férfit vagy ugyanilyen hideg és erőszakos párt választanak, hisz ezt a két végletet ismerik.

Agresszió, önrombolás

A férfias nő lételeme a kontroll, fél attól, hogy bántsák, gyenge férfi választásával védi önmagát a fájdalomtól és közben az elnyomásban valamilyen szinten revansot vesz a férfin. Nem tűri azt, hogy megmondják neki mit csináljon, állandóan harcol, kekeckedik akár a munkahelyén is. Neki is ugyanolyan nehéz megfelelni, de ő sem tud elég jó lenni önmaga számára, belső hangja eggyé vált apja monológjaival és egy életen át szedi szét saját magát.
A férfias nő jellemzően karrierista, hajtja a bizonyítási vágy, a hatalomvágy, a szabadságvágy, a maximalizmus és kőkeményen dolgozik, hogy elérje céljait. Gyakran hajlamos beáldozni a magánéletet, a családot, a gyerekvállalást, vagy gyermekeivel való kapcsolata esik mindennek áldozatául.

Az érem másik oldala…

A férfias nő egyben racionális és intuitív, hisz valahol férfi, de egyben női mivoltát sem tagadhatja meg. Nagyon jó vezető válhat belőle, ha feloldja dominancia iránti vágyát. Annál jobb önmegvalósító, minél jobban fel tudja számolni kisebbségi komplexusát, félelmeit.
Mivel nem nagyon hajlandó kompromisszumra, ez megmutatkozik teljesítményében, maximalista. Ha sikerül feldolgoznia gyermekkorát, eszméletlen dolgokat képes megvalósítani. Az a fajta nő, aki sokra viheti, ezáltal nagy és mély nyomokat hagyva maga után. Közülük kerülnek ki a nagy vezetők.

Az anya

Anyaként valószínű vigyáznia kell, hogy saját gyermekeit ne dominálja le, vagy ne helyezze őket háttérbe a karrier, önmegvalósítás javára, mindemellett egy igazi anyaoroszlán.

Változtatni…

Ha meg tud bocsátani apjának és ezáltal a férfiaknak illetve el tudja engedni bizonyítási kényszerét, akkor harmóniában tud létezni a férfival, de mindennek működtetése az elején nagy éberséget igényel. A változás következtében már egyre kevésbé fogja vonzani a nőies férfi, viszont óhatatlan valamilyen szinten nőies férfira lesz szüksége, aki megvalósítja önmagát.

Miért?

Mivel egyszerre racionális és intuitív, érzelmes és erőteljes, ezért egy érzelmi szinten zárkózott erős férfi nem tudja őt megérteni, nem tudnak egymással mit kezdeni egy idő után, amikor már nem csak a felszínt osztják meg egymással. A domináns férfi nagyon nehezen tudja megérteni ezt a fajta komplexitást, amiből konfliktusok származhatnak. Működhet, de az mindenképp részleges önfeladással jár. Fel kell adni valamit a másik javára, ami egy idő után feszültséget kelt.
Ezek a fajta kapcsolatok a domináns férfival persze működhetnek, számos példa van rá, csupán nem a teljességről, és teljes kapcsolódásról szólnak. Mindenki ott köt kompromisszumot, ahol komfortosnak érzi. A férfias nő maximalizmusa, perfekcionizmusa miatt lehet, hogy nem sokáig tud egy ilyen kapcsolatban létezni.

Mindent egybevetve…

Megvan a maga áldása a férfias női egyéniségnek, ha pedig hiányosságainkat képesek vagyunk konvertálni, a teljesség egy csodálatos elegyét kapjuk meg. Nagyon hálás vagyok, hogy az vagyok, aki lehetek. A nehézségek megedzettek, a kemény munka erőssé tett. Másképp nem is írhatnám ezeket a sorokat itt és most…