Nézzük csak azt a csúnya nagy fantomot amitől annyira félünk és beárnyékolja az életünket. Beszélhetnék az idegi, kémiai folyamatokról, amik fájdalom esetén végbe mennek a szervezetben, de az kevésbé izgalmas, mint a lelki folyamatok, amik ezt mozgásba lendítik. Hogy miért fejtem ki a fájdalmat, azért, mert ez egy nagy visszatartó erő a gyantázástól azoknak, akik inkább a borotvát, epiláló krémeket használnak. Ha megkérdezed őket, a fő ok, a nagy fájdalom. Persze, nagy részük nem is hisz a gyantázást választóknak, biztosan hazudnak, amikor azt mondják, nem is fáj annyira. Pedig nem hazudnak, nagyon egyszerű, fejben dől el az egész.

Azért egy feleség csak hisz a férjének. Először eljön a férj, és kellemes élményekről számol be feleségének „Nem is fáj annyira, és nézd milyen sima, és ez hetekig tart …”. Erre a feleség: „de nekem sokkal erősebb szőrzetem van”.Mire a férj: „Én a helyedben kipróbálnám egyszer, még mindig megszökhetsz a kezelőágyról…amúgy tényleg nem olyan vészes.” Mivel a feleségnek is kényelmetlen a borotválás, emiatt néha nagyobb szüneteket is hagy, amitől ápolatlannak érzi magát és nyűgös, de hát leborotválja, aztán már szúr is…minek is csinálja? A hírek hallatán felbuzdúlva bejelentkezik. A feleség és a férj immár együtt járnak gyantára rendszeresen. És az az erős fekete, vastag szőrzet ritkul, vékonyodik, a többedik alkalomnál pedig a nagy beszélgetés közepette, mire észre veszi már kész is. Visszagondolva, kár volt ettől bármennyire is tartani, azóta csak ajánlja minden ’borotvásnak’.

A fentiek alapján, a fájdalom megélése teljesen szubjektív. Azért sokszor észrevesszük, hogy sokkal félelmetesebb rágondolni egy-egy dolog bekövetkeztére, mint átélni azt. A fájdalom érzetét, mint sok minden mást tanuljuk. Főként szüleink mintáját vesszük át. Van, aki nagyon érzékeny, van, aki kevésbé. De aki erősen éli meg a fájdalmat, az többet is szenved a mindennapjaiban, úgymond vonzza azt. A veszélyérzet legcsekélyebb felébredésére is már azonnal tódul az adrenalin a vérbe tetézve a dolgot, és szinte nem tudunk gondolkodni. Ez már az önuralom elvesztése, pedig puszta döntés kérdése az egész. Eldönthetem, hogy nem a fájdalomnak adom a figyelmemet, hanem minden másnak, uralom azt, és az agy, az idegek mindjárt máshogy érzékelnek. Ezért van az, hogy háborúban, egy katona, akár súlyos sérüléssel is képes kitartani és nem érzi a fájdalmat, csak, ha már kidőlt, vagy vége a harcnak, mert a cél, a túlélés teljesen lefoglalja. Ha a túlélésünkről van szó, képesek vagyunk fittyet hányni a fájdalomra, pedig ugyanezt máskor is megtehetnénk, a saját hosszabb távú kényelmünk érdekében. Akit mélyebben érdekel, hogy hogyan tudja erejét különböző életterületeken kamatoztatni, fájdalmán, félelmén jobban úrrá lenni, annak ajánlom  Napoleon Hill ”A nehézségek nagy haszna” c. nagyon motiváló könyvét.

Próbáltál már csipesszel kihúzni egy szál szőrt intim zónában csak úgy viccből? Az nagyon tud fájni, én is próbáltam. Az az érdekes, hogy a gyanta messze nem fáj így és, ha ügyes szakember kezei közt vagy, akkor még annyira sem. Lehet már megkínoztak gyanta ügyben, de biztos nem intim kozmetikában.

Szerintem egy próbát mindenképp megér. Ha nálunk úgy döntenél, hogy felállsz az első pár gyantacsík után, amire még nem volt példa, nyugodtan megteheted, de ne mondj úgy véleményt és ne félj tőle úgy, hogy nem próbáltad.

Várunk sok szeretettel!